A budakeszi református gyülekezet múltja és jelene, hagyományai

Néhai Dr. Marosi Ernőné Szabó Júlia művészettörténész, a gyülekezet volt presbiterének kutatásai és összefoglalója alapján szerkesztette Marosi Zsuzsa

 

I. Az első református egyház Budakeszin a 16 - 17. században


Buda és Óbuda közelsége miatt, az ottani polgári lakosság körében a 16. század elején terjedő protestantizmus Budakeszi akkori lakosaira is hatással volt. A század során török hódoltsági területté vált Duna-melléki helyiségek közül az akkori Felkeszi és Alkeszi megmaradt lakosaiból is alakult kálvinista (református) egyház. Megalakulását nem lehet pontos dátumhoz kötni.

 

1596-ban Felkeszi és Alkeszi jobbágylakosságának nagy részét is elköltöztették a királyi Magyarország területére, 1606 körül települtek vissza. A visszatelepülést követően a falu 1611-ben kétszer egymás után leégett.

 

A 17. század első felének Buda környéki településeiről fontos felvilágosítást nyújtanak a lelkészgyűléseken megjelent református lelkészek névsorai. Az 1626 és 1652 közti lelkészgyűlések fennmaradt névsoraiban rendre szerepel egy-egy budakeszi református lelkipásztor neve (1629-ben és 1630-ban Fodor Pál, 1631-ben Nagy-Idai György, 1652-ben Tatai András). Budakeszi lakosai ebben az időben magyar nevű és nyelvű nemesek, illetve a Zichy-birtokok jobbágyai, kézművesek voltak. A budakesziek marháikat, lovaikat a mai hűvösvölgyi Nagyrét tájáig legeltetették s az erdőségekben fakitermelési joguk volt.

 

A 17. századi református gyülekezetek tagjainak életét szigorú szabályok határozták meg. Fontos követelmény volt az egyházi ünnepek, különösképpen az advent megtartása, valamint a visszafogott, tisztes életvitel. Az elvárások közt szerepelt például, hogy a halott felett csak egy prédikátor szóljon, lakodalmakon legfeljebb négy vőfély kérje ki a menyasszonyt. Az iskolában ne legyen részegeskedés, átok alatt legyen a cimbalommuzsika, az egyház lépjen fel minden szitkozódás ellen. A prédikátor ne viseljen gombos mentét, ne rizsporozza a haját, a prédikátornék csizmát ne viseljenek. A regulák által körvonalazott békés polgári életnek azonban hamar vége szakadt.

 

Buda töröktől visszafoglalását (1686) követően Budakeszi mintegy 15 háznépet kitevő lakosai elmenekültek. Amikor visszatelepülésük lehetővé vált, az ellenreformáció miatt a kálvinisták saját falujuk helyett Pátyot, Tököt, Óbudát kényszerültek választani. Az így végleg elnéptelenedő faluba érkeztek a 17. század végén a sváb telepesek.

 

Levéltári adatok szerint a frissen betelepült svábok néhány évtizedig kapcsolatban álltak a falu korábbi, református lakosaival, sőt birtokhatáraik, tulajdonjoguk kialakítása során felhasználták helyismeretüket. 1697-1731 közt keletkezett iratokban Budakeszi ?régi magyar lakosaiként? említik például Csoma Istvánt, Halász Ferencet és Istvánt, Pap Jánost, Benes Istvánt, Sivó Ferencet, Szabó Jánost, vagy Torma Gergelyt és Jánost. Még használatosak voltak a sváb betelepülés előtti magyar helynevek: például a mai (sváb elnevezésükből magyarra fordított) János hegy régi neve Iszás hegye volt, a Hárshegyet a pálos szerzetesek monostora miatt Szent Pál hegyének nevezték a 18. századig. A mai nagykovácsi rét környékén található víz magyar neve Vörös Mocsár volt.

 

II. A második református egyház a 20. század közepétől napjainkig


Az első budakeszi református egyház megszűnése után csaknem három évszázaddal, a magyar történelem újabb zűrzavaros időszakában, a 2. világháborútól vannak adatok újabb református közösség formálódására Budakeszin.

 

1939-ben tizennégy magyar ajkú család élt állandó lakosként Budakeszin, közülük négy-öt család református vagy evangélikus. Nekik az Erzsébet (ma Korányi) szanatóriumban tartott istentiszteletet az ott működő lelkész. A Soli Deo Gloria református diákszövetség ugyancsak megjelent, iskolai magyar nyelvű oktatást és vasárnapi iskola létrehozását igyekezett szervezni, de a sváb községi elöljáróság elutasította, az iskolából kitiltotta őket, templomépítésre nem adott telket. Korai gyülekezeti tagok visszaemlékezése szerint a református fiatalok a Wallrabenstein Jakab evangélikus lelkipásztor által vezetett, a Rákóczi utcában a metodista egyház fenntartásában működött Béthel beteggyermek-otthonban vagy erdei tisztásokon gyűltek össze. 1941-ben a Martin-vendéglőben szerveztek kultúrműsort és szeretetvendégséget. 1942-ben egyházi könyvtárat létesítettek, megalakult a nőszövetség is. 1944-ben negyven fő körül volt a református gyülekezet létszáma.

 

Ebben az évben alakult meg az első presbitérium, amely adományokból ezüst úrvacsorai kelyhet, egy harmóniumot, keresztelő edényeket, úrasztalát és 24 széket vásárolt. 1945-ben Ravasz László püspök felkérésére dr. Nagy Gyula Kézdivásárhelyről menekült, korábban Pátka községben szolgált lelkész vállalta el a gyülekezet gondozását. A presbitérium kérésére Budakeszi vezetősége egy üresen álló házat juttatott imaház és lelkészlakás céljára.

 

1945-48 közt sorra érkeztek az Erdélyből menekülő, majd később a Felvidékről és Kárpátaljáról áttelepített, vagy Budakeszire telepedett családok, akik közt sok református vallású volt. A háborús körülmények közt ide érkezők számára nem egy esetben a református gyülekezet nyújtotta az első fedelet, ahol aludhattak, az első meleg ételt és más segítséget is kaptak az egyháztól.

 

Az újonnan érkezettek és a régiek közös adományaiból jöttek aztán létre az új létesítmények. 1947-ben az erdészet segítségével, Matolcsy Andor főgondnok, erdőmérnök közreműködésével állított a gyülekezet egy egyszerű haranglábat a parókia kertjében, ami az új templom építéséig ?szolgált".

 

Ugyanebben az évben elhunyt az alapító lelkész, akit a pátyi temetőben temettek el.


1947. szeptember 1-jétől Fónagy Zoltán előbb segédlelkészként, majd kinevezett lelkészként 1962. február 28-ig szolgált a gyülekezetben.

 

Az 1848-as forradalom századik évfordulóján szentelték a két harangot, ezek kerültek az 1999-ben felszentelt új templom tornyába is.

 

A nagyharang felirata: ?Áldjad én lelkem, az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményérő!?l (Zsolt 103:2) A kisharang felirata: +Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek;és én megnyugosztlak titeket.? (Máté 11:28)


1949. január 1-jétől vált anyaegyházközséggé a budakeszi református gyülekezet, innentől készülnek a presbitériumának jegyzőkönyvei. A gyermekek számára megindult az iskolai hitoktatás (és 1951-ig egyre nehezedő feltételek közt folyt), nagy létszámmal működött a vasárnapi gyermek-istentisztelet és a konfirmációi oktatás. Nagy létszámmal látogatott bibliaórákat, kirándulásokat, szeretetvendégségeket szerveztek. Az 1950-es években gyűjtések voltak a szegényebb, sok gyermekes gyülekezeti családok megsegítésére, olyan esetekben is, amikor a családfő koholt vádak miatt börtönbe került. Megszervezték az idősebb, beteg egyháztagok segítését. A gyülekezet életének legnagyobb eseménye volt és maradt a konfirmáció. A presbitérium a nehéz történelmi helyzetben és a szűkös anyagi lehetőségek mellett is kellő bölcsességgel irányította a gyülekezet életét, segítette a lelkipásztor munkáját. A presbiterek közül sokan évtizedekig töltötték be tisztjüket.

 

Adományokból építette meg a gyülekezet a ma is álló, egyszerű, de harmonikus templomát. A felszentelést 1949. december 18-án Füle József esperes végezte. Az imaház külső homlokzatára ez a bibliai ige került: ?Áldjad én lelkem az Urat!? (Zsolt. 103:2), belülre, a szószék fölé pedig: ?Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta.?(Ján.3:16). Ez a régi templom jelenleg a Kálvin-terem.

 

1954 júniusában Budakeszihez csatolták a budajenői és telki szórványgyülekezeteket.

 

A gyülekezet az 1950-es években földművesekből, munkásokból, kézművesekből állt, kevés értelmiségi egyháztag volt. A község református pedagógusai a politikai helyzet miatt nem gyakorolhatták nyíltan vallásukat. A szociális összetétel a generációváltással, az első nemzedék nagy erőfeszítésekkel iskolázott gyermekeinek felnövekedésével, illetve az 1980-as évektől Budakeszire költöző újabb, immár döntően értelmiségi családok érkezésével változott csak meg.

 

1962. július 15-én köszöntötte a gyülekezet nagytiszteletű Merétey Sándort. Vele a gyülekezet történetének újabb korszaka kezdődött, 2006-ig, nyugállományba kerüléséig szolgált Budakeszin. Merétey Sándor fokozott figyelmet fordított a gyülekezeti ifjúság megnyerésére, gyülekezeti életbe vonására. Kötött és kötetlenebb bibliaórák, összejövetelek, kirándulások szolgáltak a lelki foglalkozások céljaira.

 

Konfirmáltak csoportképe 1962

 

A gyülekezet gyarapodását az 1970-es évek végéig a házasságkötések, keresztelések, konfirmációk növekvő száma mutatja. Az 1960-as évek végétől több külföldi lelkipásztor alkalmi szolgálata jelzi a külkapcsolatok kialakulását, bővülését. Missziós látogatók érkeztek Európa mellett az amerikai, az afrikai és az ázsiai kontinensről is.

 

Az 1980-as évektől lehetőség nyílt arra is, hogy Budakeszi reformátusai kapcsolatokat keressenek és találjanak határon kívüli származási helyük református közösségeivel.

 

Az 1990. decemberi presbiteri gyűlés jegyzőkönyvében olvasható először az új templom építésének gondolata. Körvonalazódott, hogy a gyülekezet nem kívánja lebontani a régi templomot, mert hittanosainak, cserkészeinek, bibliaköreinek szüksége van rá, s az evangélikus testvérek is használnák.

 

Az új templom építésének támogatására a Budakeszi Református Egyházközség 1992-ben megalapította a Határainkon Túli Magyarok Emléktemplom Alapítványt. Az eredeti cél teljesülését követően napjainkban az alapítvány hozzájárul a templom kiegészítő és kiszolgáló létesítményeinek üzemeltetéséhez járul hozzá, valamint támogatja a keresztyén kultúra terjesztését, a gyülekezet mellett működő közösségeket és a határainkon túli magyarokkal kiépített kulturális kapcsolatok ápolását.

 

1993 decemberében a presbitérium elfogadta az építész szakmai zsűri döntését: Basa Péter építész tervét valósítják meg - íves formájú, hajóra emlékeztető, puritán fatornyos templomot építenek. A 300 főt befogadó, 250 négyzetméter alapterületű templom az önkormányzat által átengedett, I. világháborús emlékmű előtti földnyelven épült.

 

A keresztény magyar állam megalakulása millecentenáriumának évében, 1996. augusztus 19-én Tőkés László, Hegedűs Lóránt, Bütösi János és Fónagy Miklós jelenlétében és szolgálatával tették le az új templom alapkövét. 1997. október 26-án ünnepélyes külsőségek közt emelték be a harangokat az új templomtoronyba Hegedűs Lóránt püspök, egyházi méltóságok és a falu vezetői jelenlétében.

 

Az új templom alapkőletétele 1996-ban


A harangok beemelése 1997-ben

 

1999. október 22-én az évszázadok történetével összecsengő terv és a jövőbe vetett reménység felmutatása a templom felszentelése, amikor a lelkész, a presbitérium és a 340 családot számláló gyülekezet Isten áldását kérte a templomot használó új nemzedékek számára. A reformátusság származási helyéből következően a szomszédos országokból idetelepült és a határainkon túl élő magyarok emléktemploma lett.

 

A református templom felszentelése 1999-ben

 

Merétey Sándor nagytiszteletű úr nyugdíjba vonulását követően nagytiszteletű Boros Pétert hívta és választotta meg lelkésznek a gyülekezet, aki 2006 májusában kezdte meg és végzi azóta is lelkészi szolgálatát. Felesége, Borosné Varga Edina segédlelkészként szolgál és részt vesz a hitoktatásban, szervezi a különböző gyülekezeti alkalmakat (Baba-Mama kör, Apraja-Nagyja kör, gyermektábor stb.)

 

Boros Péter lelkész beiktatása 2006-ban, mellette Fónagy Miklós és Merétey Sándor lelkészek (Draskóczy András felvétele)

 

A gyülekezeti életet az egyházi ünnepkör jeles napjainak sokoldalú megünneplése jellemzi. Adventben zenés áhítatot szervez a gyülekezet, karácsonykor megajándékozzák a gyermekeket.

 

Istentisztelet és gyermekek megajándékozása karácsonykor (Draskóczy András felvétele)

 

A gyülekezet tagjai betlehemest mutattak be 2008. karácsonyán (Draskóczy András felvétele)

 

1990-től fontos események minden januárban az ökumenikus imahét közös alkalmai a településen működő más felekezetekkel (katolikus, evangélikus, baptista, metodista). A nagyhét minden napján bűnbánati áhítatot tartanak, a nagypéntekről a gyülekezeti tagok közös szolgálatával, passióolvasással emlékeznek meg.

 

http://www.budakornyekitv.hu/telepulesek/budakeszi/314--passio-nagypenteki-istentisztelet


Az utóbbi években hagyománnyá vált a húsvét-vasárnapi hajnali zarándoklat és közös úrvacsora a budakeszi környéki erdőkben.

 

Úrvacsora húsvét hajnalban a János-hegyen 2012-ben (Draskóczy András felvétele)

 

Pünkösd ünneplését családi eseménnyé teszi a konfirmáció.

 

http://www.budakornyekitv.hu/telepulesek/budakeszi/392-konfirmalas-a-budakeszi-reformatus-templomban

 

Konfirmáció 2013-ban (Svigruha Gyula felvételelei)


Ősszel a Reformáció emlékünnepről nyilvános irodalmi-zenei est rendezésével emlékeznek meg közösen a helybeli protestáns gyülekezetek.

 

Irodalmi és zenei műsor a Reformáció Emlékünnepén, 2009. október 31-én (Draskóczy András felvétele)

 

A hagyományos istentiszteleti formák mellett más alkalmak (Baba-Mama kör, Apraja-Nagyja kör ifjúsági, családi bibliakörök, gyermek hittantábor, nyári több generációs gyülekezeti tábor, kirándulások, szeretetvendégségek) és az egyházközséghez kötődő kulturális, zenei és ifjúsági közösségek (Protestáns Kör, Zákányi Zsolt Református Vegyeskar, cserkészcsapat) is lehetőséget adnak a református lelkiség, szellemiség megélésére és alakítására, a közösség szolgálatára.

 

Gyermek hittantábor 2007-ben (Svigruha Gyula felvételei)

 

Nyári gyülekezeti tábor, Monoszló, 2010.

 

Az Evangéliumi Színház előadása a Protestáns Kör szervezésében 2013-ban (Nagy Bertalan felvétele)

 

A gyülekezet kórusa, a Zákányi Zsolt Református Vegyeskar 2013-ban (Svigruha Gyula felvétele)

 

Hangfelvétel a kórus egyik szolgálatáról: http://www.parokia.hu/data/downloads/2012/05/21/paty_Budakeszi.mp3

 

A 336. Karácsony Sándor cserkészcsapat 2010-ben


A 2013 szeptemberétől kötelező iskolai hit- vagy erkölcstan oktatás megindulása előtt az egyházközség az erejét csaknem meghaladó mértékben látja el a református hitoktatással járó feladatokat a helyi és a szórványgyülekezeteinek otthonadó települések általános iskoláiban, és a Prohászka Ottokár katolikus gimnáziumban. Emellett minden budakeszi óvodában is van református hittancsoport.

 

A hívek adományaiból és egyházkerületi hozzájárulásból 2006-ban megújult a parókia és a kert. 2009-ben felújította a gyülekezet a régi tanácstermet, ezzel a növekvő létszámú vasárnapi iskolás gyermekcsoportok és a lelkészi iroda kényelmesebb elhelyezése vált lehetővé. 2012-ben a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és a hívek támogatásával a parókia tetőszerkezetét újították föl. és a k

ert.

Az összeállítás forrásai:

Földváry László: Adalékok a Dunamelléki ev.ref. egyházkerület történetéhez I,, Budapest 1898.

Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület története, Pápa 1908

Szabó István: A középkori magyar falu, Budapest 1969.

Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945, Budapest 1985.

Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején, Tanulmányok Budapest múltjából XXIII (1981) 77-99.

Gál Éva: 18. századi tanúvallomások Buda határáról, Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok, szerk. Lővei Pál, Művészettörténet ? műemlékvédelem IV., Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest 1993, 369-380.

Szakály Ferenc: Mezőváros és reformáció. tanulmányok a korai polgárosulás kérdéséhez, Budapest 1995.

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV, Budapest 1998, 642-643.

Ladányi Sándor: A református egyház a II. világháború után, Egyházak a változó világban, szerk. Bárdos István és Beke Margit, Esztergom 1991, 75-80.

Rosina Amthor: Pfarrer Jakob Wallrabenstein und sein Werk in Budakeszi, http://www.hog-jarek.de/tl_files/artikel/dorf/Kirche/Jareker_Pfarrer/Pfarrer_Jakob_Wallrabenstein/Pfarrer_Jakob_Wallrabenstein_01.pdf

 

Kiadatlan, összegyűjtött emlékezések a budakeszi református gyülekezet történetéről 1939-től napjainkig:

  • magnetofon-felvétel Deézsi János egykori presbiterrel, emlékezések Nagy Gyula lelkipásztorra

  • a budakeszi református egyházközség presbitériumának jegyzőkönyvei 1949. január 1-jétől napjainkig

  • az egyházközség anyakönyve

  • sajtókivágások, fényképek a gyülekezet életéből.

A nagy jelentőségű anyag gyűjtését és rendszerezését Császár Lajos volt presbiter, presbiteri jegyző végezte évtizedeken át. Jelenleg Draskóczy András presbiter, presbiteri jegyző végzi ezt a feladatot.