Makkosmáriai kegytemplom

 

A Budakesziről vezető erdei útvonal a XVIII.század derekától közkedvelt zarándokhely, a későbbi Makkosmáriai templom mellett vezetett. Bár a templom és a hozzá csatlakozó zárda alig, hogy felépült, néhány esztendő után elpusztult, a kegy-és zarándokhely - s ezzel a kereskedelmi útvonal is - hosszú időre megmaradt. A vásározók és a vándorok útjuk során betérhettek a templomba, később a romok közé, vagy a romok oldalába épített kis kápolnába egy fohászra a jobb termésért, a sikeres vásározásért, vagy éppen az otthoniak egészségéért. Innen folytathatták útjukat a Hármaskút-tető gerincére, ahol a kapaszkodó után megpihenhettek a Szent Anna kápolna melletti ligetes, pázsitos réten. A mára helyreállított Makkosmáriai templom és a Szent Anna kápolna története magyarázatul szolgálhat e helyek több évszázados látogatottságára és a fontos kereskedelmi útvonal kialakulására.

 

 

Makkosmária

 

A közismert zarándokhelynek számos neve maradt fenn az utókor számára. Mai hivatalos neve Makkosmária, de az idők során használták már a Makkos Mária, Máriamakk, Mária Tölgy - Maria Eichel -, Cserfás Boldogasszony, Ad Quercum Marianum stb. elnevezéseket is. A hely története még a török idők elé nyúlik vissza. A népi mondák egyike szerint Makkosmária helyén a török világ előtt, a XV.század végén, a XVI.század elején egy kis kápolna állt, amelyben Szűz Mária képe volt kifüggesztve. A törökök kiűzésével járó harcok során a kápolnát lerombolták, de a Mária képet megmentették és egy közeli cserfára (tölgyfára) akasztották. Midőn Budakeszin elkészült a nagytemplom, a csodatévő képet oda szállították. Egy idő után a templomból azonban a kép eltűnt és visszakerült a régi cserfára. Végül a cserfát kivágták és a törzsének egy részével együtt került a kép ismét a Budakeszi templomba.

 


Budakeszi másképp mesél a zarándokhely történetéről. E szerint a zarándokhely története a XVIII.sz. első felébe nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában lévő szőlejébe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál megjelent előtte a szenvedő Krisztus arca. E jelenés akkor vált igazán fontossá számára, amikor később súlyosan megbetegedett és a betegségből hosszas szenvedés után csodával határos módon felgyógyult. Hálájaként egy Falconeri (Falkoner József) nevű, olasz származású, budai festőtől a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt vásárolt, s a képet a jelenés helyén egy tölgyfára akasztotta. Az olasz festő a felső-olaszországi Re nevű búcsújáró hely Vérehullató Madonna képéről készített másolatot. E képnek a másolata került tehát Makkos Máriára, s hol Vérehullató Boldogasszony (ez a kép hiteles neve), hol Fogolykiváltó Boldogasszony (az egykori trinitárius zárdára és a zarándokhelyre emlékezve) képének tisztelik.

 

 

A csoda - légyen az bármelyik monda szerinti is - hírére hamarosan sokan zarándokoltak a képhez.Acsádi Ádám veszprémi püspök ki is vizsgáltatta a csoda körülményeit, és 1731-ben engedélyezte, hogy a Mária -képet nyilvános tiszteltben részesítsék. A képet a környéken élő két remete gondozta. A zarándokhely ismertsége felkeltette az óbudai kiscelli Trinitárius rend érdeklődését is.

 


A Trinitárius Rabváltó (Fogolykiváltó) Rendet 1198-ban alapította Máthai Szent János és Valois Szent Félix. A rend tagjai csodálatos keresztényi életcélt választottak, a valahol fogolyként szenvedő keresztények kiváltását. A rendtagok hivatalt vállaltak, vagy valamilyen foglalkozást kellett űzniük, s emellett adományokat is gyűjtöttek. A munkájukból és az adományokból összegyűjtött pénzzel próbálták meg kiváltani a rabságban sínylődőket. Gyakorta azonban nem lehetett pénzzel megváltani a foglyokat, ekkor saját magukat ajánlották fel, vagy saját életüket áldozták fel mások életének megmentéséért. A feljegyzések szerint 1198 és 1622 között közel 900.000 foglyot váltottak ki, s eközben 7115 trinitárius szerzetes áldozta fel életét.

 

 

A rend tagjai Magyarországra akkor kerültek, amikor I. Lipót teljesen kiűzte a törököket az országból. Törvényileg III.Károly 1714-ben jegyeztette be a rendet.A makkosmáriai területet - Budakeszi részeként - az óbudai 'birodalommal'(birtokkal) együtt I. Leopold király 1659-ben adományozta Zichy Istvánnak. Halála után az óbudai és budakeszi birtok unokája, a költői kedélyű gróf Zichy Péter kezébe került.Halála után 1724-ben második felesége-özvegye-, Bercsényi Zsuzsanna fiával, Zichy Miklóssal építette fel a kiscelli kápolnát és zárdát. A Zichy család 1738-ban a trinitárius rendnek adományozta a kiscelli rendházat, 5000 forintos adomány kíséretében. Az ajándék fejében hetente két misét mondattak az adományozók lelki üdvéért. 1749-ben gróf Zichy Péter a grófi palota mellett egy rezidenciát is építettett és azt is a rendnek adományozta.


A máriacelli építkezések mellett gróf Zichy Miklós 1748.január 4-én a budakeszi birtokán,a makkosmáriai szent hely közelében is alapított egy szép, egytornyú fakápolnát és egy kis kolostort. Az új zárdát a boldogságos Szűz képével együtt ugyancsak a kiscelli trinitárius rendnek adományozta. A későbbi templom tornyának kupolájában elhelyezett okirat bizonysága szerint a makkosmáriai templom és kolostor építésére 1766-ban került sor (más feljegyzések szerint 1762-ben kezdtek az építéshez). A kolostoralapító Zichy Miklós gróf még az építkezések megkezdése előtt, 1758-ban meghalt, így az építkezés támogatására már özvegyére, Bercsényi Erzsébetre hárult. Bercsényi Erzsébet a felépített "mária-tölgyi" egyházat és kolostort is a máriacelli zárdának adományozta.1768-ban Koller Ignác veszprémi püspök szentelte fel a templomot és kolostort több mint tizenötezer zarándok jelenlétében. A templomba került a kegykép és a látomás tölgyfájának törzse is.

 


A rend alig 16 esztendeig virágoztatta a zarándokhelyet, mert 1782-ben II.József császár - hasonlóan más szerzetesrendekhez (pl. a budaszentlőrinci pálosok rendjéhez) - egy tollvonással megszüntette. A templomot a kolostorral együtt elárvereztette és a szerzeteseket kiűzette az országból.  Az árverezés előtt még sikerült a főoltáron lévő Vérehullató Boldogasszony kegyképet és a fatörzset időben a Budakeszi plébániatemplomba menteni, míg a harangállvány és a kőoltár Nagymaros (Nagy-Maros) plébániatemplomába került. A kolostor birtokát, gyümölcsösével, egy parasztházzal és egy kocsmával együtt egy budakeszi parasztember vásárolta meg. A templom és a kolostor az új tulajdonos kezében azonban néhány évtized alatt rommá változott. A kiscelli központi trinitárius kolostor is világi kézbe került, 1786-ban a katonaságnak adták el, 1868-ban rokkant katonák lakhelyévé vált.

 

Amikor a főváros 1891-ben megvásárolta a kincstártól a Budakeszierdőt, a Makkosmáriai templom és a kolostor romjainak területe is közigazgatásilag a főváros kezelésébe került. A terület fővárosi átírása azonban késlekedett, olyannyira, hogy végül az átírásra nem került sor, s a mai napig Budakeszi birtokában maradt.A határvonal ma is a templom északkeleti szélénél (a templomkert határán) húzódik. A szentképet tartó egykori cserfa helye - a csodálatos tisztással és a mai óriástölgyekkel együtt - a fővárosi XII.kerület területére került.

Az első világháború alatt Miller József, Budakeszi plébánosa a templom és a kolostor romjainak területét visszavásárolta az egyház részére és ezzel megindult - ha lassan is- a régi zarándokhely feléledése. 1938-ban Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita rend papjaira bízta a kegyhely gondozását, akik hamarosan már misét is mondtak vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból állított kis kápolnában - a templom jobb oldalán lévő mai gyóntató folyosó helyén. A szentély fölé ideiglenes tető került, s egy Hoffman nevű képkeretező cég adománya jóvoltából hamarosan egy kis harangláb csengő hangja hívta a zarándokló tömegeket.


A második világháború alatt és után egyre többen jöttek a kis kápolnába imádkozni fogoly hozzátartozóikért, szeretteikért. A II. világháború után százezrek kerültek orosz fogságba, visszatérésük reménytelen volt. A Makkosmáriai zarándokok elmesélésének százai s a márvány emléktáblácskák igazolják, hogy imádságuk nem volt hiábavaló.


A trinitárius rend hagyományaira épülve kialakult a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete. Ünnepén szeptember 24.-én zarándokok ezrei özönlöttek az erdei kegyhelyhez. Varga Géza megbízása alapján Benedek Kata festőművész másolatot készített a Budakeszin őrzött kegyképről - de a régi képtől eltérően az új képen az olasz eredetivel azonos módon a kis Jézus fejét korona díszítette. A háborúból alig felocsúdva, 1946.június 30-án a képet a romoknál felszentelték. Még a főváros háborús romjait takarították, amikor gyűjtés indult a templom újjáépítésére. A "téglás" zarándoklatok során minden zarándok egy téglát hozott a több kilométeres gyalogúton.A hívek, zarándokok adományaiból és tényleges munkájával a szervita atyák 1947.május 13.-án kezdtek hozzá a templom felépítéséhez. A templom három esztendő alatt készült el, és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelte fel 1950-ben. Visszakerülhetett a főoltárra a kegykép, az oltár mögé pedig a képet tartó régi fatörzs. Ez a templom látható ma is.


De alig szentelték fel a templomot, az 1950-es esztendő a rendek- így a szervita rend -feloszlatását hozta, s a templom az egyházmegye kezelésébe került. Ettől kezdve 33 esztendeig P.Tamás János jezsuita atya lelkészként gondozta a templomot. Végül mára a domonkos rend kezelésébe került - a templom hányattatott sorsának lezárásaként remélhetőleg most már végérvényesen. Ma is a Fogolykiváltó Szűzanyához imádkoznak a templom falai között, a káros szenvedélyek foglyaiért. Azokért akik a kábítószer, az alkohol, a testiség, a szerencsejátékok és más káros szenvedélyek foglyai, és azokért, akik mások szenvedélyei miatt szenvednek. S imádkoznak azokért is, akik a "foglyok" felszabadításán fáradoznak, a "fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal kerüljék a szenvedély csapdáit"

 

 

Forrás: Dr.Salamin András:Buda-hegyvidéki vasutak c.könyve

 

Megközelítés gyalogosan:

Normafától (a 21-es/A autóbusz végállomásától). Útvonal hossza: 3,5 km

Budakesziről, az Erdő utca - Napsugár utca - Makkosi út irányába. Útvonal hossza: 2 km

Budakesziről csoportos túra idegenvezetéssel előzetes megbeszélés szerint lehetséges.
Kérjük, érdeklődjön az alábbi elérhetőségeken:
Email: iip
@efmk-budakeszi.hu
Oszlánszki Szilvia - 06-30-3498-443



Budaörsről, a templomtól indulva. Útvonal hossza: 6 km

Szépjuhászné - Makkosmária - Normafa útvonal
Szépjuhászné, Budakeszi út - Kis-kőfej - Virágvölgy - Makkosmária, kegytemplom - Normafa

Jelzések: sárga sáv , piros sáv , zöld kereszt

Utazás: a Széll Kálmán térről a 22-es vagy a 222-es buszra felszállva eljutnak a Szépjuhászné elnevezésű megállóig, ami a túra kezdőpontja, bővebben a menetrendekről
http://www.bkv.hu/busz/22.pdf.